4. fejezet

Köszönöm a három kommentet! nagyon jól esett!!! 

Trixi: Köszönöm! :) 

Lena: Megtudod ha elolvasod. Amúgy köszönöm! :) 

Rebii: Ez nagyon aranyos tőled! :) 

Fájdalom adta élmény! 

/Liam/

Ott fettrengett a földön és a plüsst szorongatta, közben pedig a hasát fogta. Odamentem és felsegítettem őt.

- Azt hittem közelebb van... - mondta.

Én csak mosolyogtam rajta.

- Nagyon fáj? - fogtam meg a hasát.

- Egy picit! - mondta.

Niall is odajött, és csak nevetett Clarien, aki elpirulva hajtotta le a fejét. Ő tovább fogta a plüsst, majd csak mind a hárman elindultunk lefelé. Lent a srácok már kíváncsian várták, hogy bemutassam nekik.

- Srácok ő itt Clarie! - mondtam.

Clarie félénken intett feléjük. A srácok egyesével megölelték őket. Viszont ami egyből feltűnt nekem, hogy Harry valahogy másmilyen volt. Lenyugodott... Vagy Louis beléverte az életet vagy nem tudom. Clarie leült egyedül a fotelbe és felhúzta magához a lábait. Benyomtuk a tvt de nem hagyott nyugodni, hogy még mindig  a hasát fogja.

- Hozzak fájdalom csillapítót? - kérdeztem.

- Igen... - mondta.

Hangjából lerítt, hogy nagyon fáj neki.

/Clarie szemszöge/

Iszonyatosan fájt, ezt le sem tudnám tagadni. És pont arra a helyre estem ahol megműtöttek. 

- Gyere ide! - mosolygott Harry.

Én nemmel feleltem és lehajtottam a fejemet.

- Ez fájt... - mondta vicces hangon.

Hamarosan Liam is befutott, egy pohár vízzel és gyógyszerrel. Elvettem tőle, majd csak bevettem, és megittam a vizet is.

- Megnézhetem? - mutatott a hasamra Liam.

Kicsi koromban is mindig kérkedtem a vágásokkal, mert azt hittem, hogy ezzel erősnek mutatkozom mások előtt. De ezt Liam is tudja, mert neki mindig megmutattam a sebeket. Felálltam majd csak egy kicsit felhúztam a pólómat.

- Áucs! - mondta Niall.

- Nem fáj! - mosolyogtam.

Liam végighúzta rajt az ujjait.

- Egy kicsit be van duzzadva, remélem semmi baj nem lesz! - mondta.

Lehúztam a felsőmet. Visszaültem, és csak Harryt néztem. Fogalma sincs mi ez amit érzek, de nagyon helyes. Mondjuk ezt eddig is tudtam. Ekkor hirtelen a Momnets refrénje harsant fel. Ez a telefonom, de hol van. Kicsit elszégyelltem magamat,t majd Liam átnyújtotta a telefonomat. Amint megnéztem, ismeretlen szám állt rajta.

- Itt Clarie. - szóltam bele.

- Szia, én Mrs. Meyer vagyok, az osztályfőnök! - hallottam meg a mosolygós hangos.

- Ohh, jó napot! - mondtam.

- Remélem már jól vagy! Csak azért hívtalak mert lenne egy osztálykirándulás, és Liza megkért, hogy szóljak erről neked is!

- Ez nagyon kedves! És hová mennénk? - kérdeztem.

- A tervek szerint Párizs a cél... - mondta.

- Párizs? - kezdtem el ujjongani. - Igen mennék!

- Akkor jó. Csak elég ha költő pénzt hozol, a pénzügyi dolgokat már lerendeztük! Anyukáddal is beszéltem, és ő elengedett.

Elköszöntem majd csak letettem.

- Párizsba megyeeek! - kezdtem el sikoltozni mint egy örült.

Mindenki csak nevetett rajtam, de elmondtam nekik, hogy ki hívott, és hogy miért.

A délután nagy részét a srácokkal töltöttem és egész jól sikerült felengednem ahhoz képest, hogy rajongójuk vagyok és nem mellesleg öt fiú vett körül. Harryvel nem sokat beszéltem, mert csak szócsatákba keveredtünk. Louis volt az egyetlen akivel teljes mértékig összhangban voltam, Niallel pedig csak a kaja volt a kapocs. Én szerencsére nem eszek annyit mint ő, viszont az ízlés az megvolt. Zayn... Hát a nagy macsó nálam is bepróbálkozott, de csak nevettünk végig. Liam pedig... folyamatosan óvott. Úgy vigyázott rám mint a bátyám lenne, és ez nagyon is tetszett.

Estefelé, már pizsiben szaladgáltam Lousal a házban. Én egy fekete pántos felsőben ,és egy fehér rövidnadrágban voltam. Louis ellopta az n kis füzetemet, amit nem szeretem ha elvesznek tőlem. Lényegében a füzetben az életem van. Ide írtam le a betegségem alatti napokat. Most pedig az utolsó oldalt írtam volna bele, ha ő hagyja. Amikor sikerült tőle elvennem a füzetemet, csak kidugtam rá a nyelvemet, majd fogtam egy pokrócot és kiültem a teraszra. betakartam magam, majd csak a füzetet kinyitottam, és olvastam magamnak a sorokat.

- Nem fázol?

Teljesen összerezzentem. Harryre néztem.

- Nem vitatkozni jöttem! - nevetett.

Leült mellém a hintaszékbe. Én fogtam a pokrócot, és mivel úgy is olyan nagy volt, betakartam vele magunkat.

- Köszi! - mosolygott. - Miért félted?

Én felsóhajtottam.

- Ebben van benne az életem, a kórházban átélt mindennapjaim! - mondtam.

- Nem lenne nagy baj, ha azt kérem, olvass fel belőle...

 Ellenkezni akartam, de a szívem azt súgta, benne bízhatok. Kinyitottam a füzetet, majd csak olvasni kezdtem.

- Pár nap telt el a műtét óta. Nagyon is fáj a seb, de az orvosok szerint pár év elteltével már nyoma sem lesz majd. Én ebben kételkedek, de legyen nekik igazuk. Anyuék nem jöttek be, dolgozniuk kell. De ami a pozitívum a mai napba, hogy ma One Direction koncertet néztem. Az egyik nővér hozta nekem ajándékba a Dvdt. És azt hiszem ma láttam Liamet is.

Befejeztem az olvasást.

- Ez aranyos! - mondta mosolyogva.

Rá néztem, de csak egymás szemébe néztünk. Ő hirtelen megköszörülte a torkát, amire én elfordítottam róla a fejemet.

- Egy hete tart a kemó... - kezdtem bele egy régebbibe. - Utálom ezt az egészet. Fáj mindenem, egész nap csak sírok, és legszívesebben aludnék. Liam esténként mesét olvas nekem, és a teknőcével alszom. Azt hiszem ez nagyon is jól esik nekem. valamelyik nap pedig énekeltünk, és a nővérek voltak a közönség. Kint is voltunk. De az annyira nem volt érdekes dolog.

Becsuktam a füzetet. Éreztem ahogy Harry átölel. Közelebb húzódtam hozzá.

- Liam is nagyon szeret téged! - suttogta, majd csak azt éreztem, hogy egy puszit nyom a fejemre.

- Jó végre, hogy nem marjuk egymást! - nevettem egy picit.

Ezen ő is nevetett, majd láttuk, hogy Niall jön kifelé, így azonnal eltávolodtam tőle. Niall kijött, de csak a pofáját tömte.

- Én is eszek valamit!

Felálltam majd egyből bementem, egyenesen a konyhába. Csináltam magamnak egy szendvicset majd felmentem. 

3. fejezet

Nagyon szépen köszönöm az öt kommentet! :) 

Trixi: Köszönöm! :) 
Diia T.: Köszi! 
Dórucika: Jó hallani, hogy ennyire szereted Liamet! :D Igen jó felé kapizsgálsz! 
Lena: Köszönöm! 
FantasyGirl: Őszintén elmondom... Annyira de annyira örültem mikor olvastam a soraidat! Nagyon de nagyon jól esett, és örülök, hogy tetszik! :) 



Rossz kezdés, szép befejezés!

Az osztályra néztem, és pár lány csak döbbenten nézett rám. Én megnyikkanni sem mertem.

- Szia, te vagy Clarie, igaz? - kérdezte a tanárnő.

- Igen én! - fordultam felé.

- Srácok, ő itt az új osztálytársatok, Clarie Taylor Miller! - mutatott be a tanár. - Ülj le...

Én végig néztem az osztályon. Láttam pár lányt akik mosolyogva mutattak, hogy menjek oda, de én nem akartam. Végignéztem az osztályon, majd hátul megpillantottam egy lányt, akit azonnal fel is ismertem. Ezt a lányt láttam tegnap a mosdóban, aki éppen takarított. Fogtam magam és elindultam oda hozzá.

- Leülhetek? - kérdeztem tőle.

Ő csendben bólintott, majd kissé összehúzta magát. Én leültem mellé, elővettem a cuccaimat majd csak figyeltem amit a tanár mondott.

- Miért pont ide ültél? - suttogta a mellettem ülő lány.

- Téged láttalak tegnap, és nagyon is kedvesnek tűnsz... - suttogtam.

- Liza vagyok... - mondta mosolyogva.

Én is mosolyogtam rá, majd csak figyeltünk az órára. Elég lassan telt el az idő, de amikor megszólalt a csengő, boldogan pakoltam el a cuccokat. Liza megvárt, aminek nagyon is örültem. Ahogy kiléptünk a teremből, nem szólt semmit és én sem. Majd amikor a termek mentünk el mindnet elmondott merre találok. Én csak csendben hallgattam őt.

A nap utolsó órája osztályfőnöki. Ennek nagyon is tudok örülni. Amint kezdetét vette az óra, egy nagyon fiatalos nő jött be.

- Mint tudjátok, ma Clarie is velünk volt... - mutatott rám a nő. - Gyere ki egy kicsit!

Vettem egy mély levegőt majd kisétáltam, és szembe fordultam az osztállyal.

- Mutatkozz be és mondj magadról néhány szót.

- Clarie Taylor Miller vagyok, 16 éves. Szenvedélyem a tánc, ami egyértelmű, és ez mellett gitározom és zongorázom is. - mondtam.

- Ezelőtt melyik iskolába jártál? - kérdezte.

- Semelyikbe... - mondtam lehajtott fejjel.

Láttam pár lányt akik kinevettek.

- Elfogyott a szülők pénze... - röhögött az egyik.

Az én szemeimet könnyek lepték el.

- Miranda, fejezd be! - kiabált rá a tanár.

- Öt éves korom óta a kórházban életem... - mondtam egyszerűen. - Elmehetek? - néztem a tanárra.

Szemeim könnyesek voltak.

Ő csak bólogatott. Felkaptam a táskámat, majd egyszerűen csak eljöttem onnan. Egyenesen kifelé mentem. Elővettem a zsebemből a telefonomat. Liam számát kerestem meg, majd egyből fel is hívtam őt.

- Clarie... szia... - szólt bele.

- Liam... - szipogtam. - Ráérsz?

- Igen, minden oké?

Elmondtam neki, hogy ha lehet hamar találkozni szeretnék vele. Megadott egy címet, majd csak letettük én pedig már mentem is. Fogtam magamnak egy taxit majd a címre vitt, ott fizettem, aztán pedig egyenesen befelé mentem.

Kopogtam, de senki sem válaszolt, így benyitottam az ajtón. Amikor beléptem, Liamet láttam meg először. Betettem az ajtót majd egyenesen odafutottam és megöleltem őt. Könnyeim újra csak utat törtek.

- Clarie sss.. - nyugtatott Liam és a hátamat simogatta.

Percekig csak álltunk és öleltettük egymást.

- Jól vagy? - hallottam meg egy hangot.

Elengedtem Liamet és letöröltem a könnyeimet. Az illetőre néztem aki nem más volt mint Niall.

- Á, a dalos pacsirtám! - nevetett.

Ezen én is csak mosolyogtam. Liam nem szólt semmit sem, csak elindultunk az emeletre.

/Liam Payne szemszöge/

Ahogy öleltem a kicsi Clariet, újra úgy éreztem, meg kell tennem azt amit meg kell. Vigyáznom kell rá. Bár ő nem tudja, de én folyamatosan figyeltem őt, és ott voltam vele mikor aludt, a műtétek után, mikor még aludt. Nagyon szeretem őt, szinte a kishúgomnak tekintem. Daninak is rengeteget meséltem róla, és annyira örült maikor végre találkoztunk.

Felmentünk a szobámba, majd leült az ágyra. Én leültem elé.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- A suli... Mesélni kellett magamról, majd  mikor kiderült, hogy eddig nem jártam suliba, az egyik lány elkezdett kigúnyolni, hogy elfogyott a szüleim pénze, és ezért kell iskolába járnom.

Láttam ahogy a szemeit ellepik a könnyek. A szülei neki a mindenei és nagyon nehezen viseli ha bántják. Ezt megtanultam. Emlékszem egyszer a kórházban valaki megszólta a szüleit és ő nagyon keményen nekiment annak a személynek.

- Ne is hallgass rájuk! - mosolyogtam rá. - Nem érdemlik meg, inkább azokkal foglalkozz akik megérdemlik!

Ő csak bólintott. Majd kicsit jobban körülnézett a szobába és egy nagyot ásított.

- Aludj csak! - mosolyogtam rá.

Ő letette a telefonját az asztalra ,majd bebújt a takaró alá, és egy pillanat múlva már aludt is. Én elvettem a telefonját, majd csak elhúztam a függönyt, és kijöttem. Elindultam lefelé a lépcsőn, és közben az anyát kezdtem el felhívni.

- Clarie minden oké?- szólt bele.

- Jó napot. Liam Payne vagyok.

Bementem a konyhába, a fiúk pedig csak figyeltek.

- Liam, jó hallani a hangod. Clarie?

- Jól van, éppen most aludt el. Esetleg nem lenne baj ha itt maradna? - kérdeztem.

- Nem, de szerintem a gyógyszerére szüksége lesz.

- Azonnal megyek is! - mondtam határozottan.

Letettem, majd zsebre vágtam a telefont és már mentem is.

Clarie anyukája mosolyogva adta át a cuccait, majd csak megölelt de én már siettem is vissza.

Amikor visszaértem, a fiúk még mindig nem értettek semmit sem. Dani közben üzent is, hogy ma nem tud átjönni. Egy szó nélkül felmentem, és Clarie még mélyen aludt. Letettem a cuccokat, majd csendben visszamentem a nappaliba.

- Mégis ki ez a csaj? - kérdezte Louis.

- Clarie... És egy gyerekkori jó barátom. - mosolyogtam.

- A kis dalos pacsirta! - mosolygott Niall.

Én csak kérdőn néztem rá.

- Jaj tudod te. Meséltem ,hogy egy lány énekelt bent a teremben... 

- Ő volt? - döbbentem le.

Ő csak teli szájjal bólogatott. Én kicsit ledöbbentem ezen. Majd csak egy puffanást hallottunk fentről, én pedig majdnem szívrohamot kaptam. Niallel egyszerre álltunk fel és kezdtünk el rohanni az emeletre. Amikor benyitottam az ajtón, arcomra egy hatalmas mosoly kúszott.

2. fejezet

Köszönöm szépen a komikat, és hogy már három rendszeresem van! :D ♥♥

Trixi: Köszönöm szépe! 
Mrs. Ladygagafan: Köszönöm, és kár mert jó a történeted! 
Lena: Köszönöm! :) 
alexawozde: Köszönöm, remélem ez is meg a többi is tetszeni fog! 
loli: Köszi!
Bri: Köszi, remélem a többi is elnyeri majd a tetszésedet! 
Ella: Jaj köszönöm! :D 
Dóri: Hát Liam most csak a szeretetreméltó óvó szerepe lesz, de igaz, elég kevés Liam blog van. :( De remélem a többi rész is tetszeni fog! :) 





Kellemes meglepetések!

Remegő kézzel nyitottam ki a borítékot, és hajtottam ki a lapot. nem érdekelt más, csak a végén lévő egyetlen kis mondat!

"Mindent rendben találtunk!"

Ugráltam örömömben, majd csak visszatettem a papírt a helyére. Elkészítettem egy szendvicset, és egy pohár tejet, majd egy tálcára tettem, és bemenetem a nappaliba. Bekapcsoltam a tvt, majd csak figyeltem mit mondanak, és enni kezdtem. Semmi érdekessége nem volt az egésznek.

Fél kettőkor indultam el otthonról. Nem siettem sehová sem.

Amikor odaértem egy elég nagy épület tárult elém. Egy szó nélkül fogtam magam és bementem. bent járkált pár ember, akik kicsit megnéztek, de kikeltek, és nem mondtak semmit sem. Egyenesen a pulthoz mentem.

- Kit keres? - kérdezte egy fiatal srác.

- Danielle Peazer... - mondtam.

- Itt vagyok! - halottam mag a hangját.

Megfordultam és ő már jött is oda hozzám.

- Köszi. - mosolyogtam a srácra majd oda mentem Danihoz.

Megölelt, majd elindultunk felfelé. Ő folyamatosan csak beszélt, én pedig mosolyogva hallgattam őt. Amint felmentünk, egy tükrös kis terembe mentünk. Tipikus táncterem, tükrök, korlát, és magnó.

Dani kezembe adta a cuccaimat, majd elküldött a mosdóba átöltözni. Én elmentem a mosdóba, majd már neki is láttam felöltözni. Amikor végeztem, a cuccaimat feltettem a mosdókagylóra, majd csak a cipőt húztam fel. Majd a tükörbe néztem, és a hajamat kezdtem el felkontyolni. Ekkor, egy szinte velem egyidős lány jött be, és kezdett el takarítani. Én nem szóltam semmit ,csak felkötöttem kontyba a hajamat, majd fogtam a cuccaimat és már vissza is siettem a terembe.

Bemelegítettem, majd Dani indított zenét, és arra kért, hogy lehetőleg legyek kreatív. De nem éppen ment, hiszen kintről valami eszméleten kiabálást lehetett csak hallani. Fogtam magam és egyenesen az ablakhoz mentem.

- Itt meg mi a fene van? - néztem ki.

- A srácok itt vannak próbán. - mosolygott Dani.

Én csak bólogattam. Így már mindent értettem. Felhangosítottuk a zenét, majd folytattuk a táncot. Egy csomó tanácsot kaptam Danitől, ami tényleg roppant jól jött. Sokat finomítottunk meg adtunk bele még egy kis kakaót. Meg persze nevettünk is nem is keveset.

Olyan öt felé inkább úgy döntöttem, hogy mára elég lesz ebből. Elmentem a mosdóba ahol visszaöltöztem, majd a terembe visszaérve, eltettem a ruháimat.

- Gyere nézzük meg a fiúkat! - mondta mosolyogva.

Felvettem a táskámat, majd csak mosolyogva egymásba karoltunk és elindultunk egy emelettel feljebb. Hamar meg is hallottuk, ahogy énekelnek. Egyből az ajtó elé mentünk, és Dani bekopogott.

- Gyere... - mondta

Én ellenkeztem, de ő csak bement.  Én pedig körülnéztem. Az egyik ajtón bementem. Amikor beléptem a helyiség gitárral és dobbal volt tele. És a 1D logókat viselte. Én csak ámulkodva néztem, majd letettem a táskámat.

Leültem az egyik székre, majd kezembe fogtam a gitárt és játszani kezdtem rajta. Egy Selena Gomez feldolgozást kezdtem rajt játszani. Ahogy játszotta, egyszerre lett ragyogó kedvem, majd csak énekelni kezdtem.

A dal végén csak mosolyogtam, majd csak hallottam, hogy valaki bejön. Háta néztem és Niallel találtam szembe magma. Megijedtem. A gitárt gyorsan visszatettem.

- Bocsánat!

Fogtam a táskámat, majd gyors tempóban elkezdtem kifelé futni. Amikor leértem, fellélegeztem, majd lelassítottam, és már gyalog kezdtem el kimenni. A közeli parkon vágtam át, mikor hirtelen megszólalt a telefonom, kivettem a zsebemből, és Dani neve villogott rajta. Egyből a fülemhez emeletem a telefont.

- Szia... - szóltam bele.

- Hali kis pacsira! - szólt bele egy férfi hang.

- Niall? - kérdeztem halkan.

- Talált süllyedt! - nevettet a telefonba.

Éreztem ahogy elvörösödöm.

- Csak annyit akarok, hogy eszméletlen jó hangod van... - mondta, most már teleejts komolysággal.

- Köszönöm! - mosolyogtam, de egyenesen hazafelé tartottam.

Még mondott egy pár dolgot, majd letettük. A szívem eszméletlen gyorsasággal vert. Alig bírtam felfogni amit mondott. Jónak tartja a hangomat, és még bókolt is nem is keveset.

Hazaérve csináltam vacsit, majd egyenesen a szobámba mentem fel. Bezárkóztam a szobámba, majd leültem az asztalhoz és bekapcsoltam a gépemet. de amikor twittere léptem föl kicsit sok minden fogadott. Rólam és Liamról meg Daniról beszéltek az emberek.

"Tudjátok ki ez a lány?"

Majd egy kép amin éppen Liammel és Danivel beszélgetek a boltban. Aztán csak a kömmentek.

"Én úgy tudom Liam gyerekkori ismerőse"

"Nagyon szép lány!"

Majd láttam még képeket amiket meg is néztem, az egyik a napi napon készült amikor éppen Danit vártam.

"Ez ma készült! A lányt Clarienak hívják és táncos!"

Megijedtem ettől az egésztől. Most ezt írogatják, holnap pedig suliba megyek, mi lesz velem... Remélem senki sem ismer fel, mert az nagyon rossz lenne. Inkább kinyomtam a gépet, majd csak megvacsoráztam, aztán pedig bekapcsoltam a tvt. Letusoltam, majd a pizsimben az ágyra dőltem le.

Reggel már hétkor riasztott a telefonom. Morcosan kikapcsoltam majd csak kipattantam és nekiláttam pakolászni. A táskámat már pár napja előkészítettem, de még egyszer újra átfutottam, hogy mindenem megvan-e. Amint ezzel megvoltam a székre terített ruhákat kezdtem el magamra húzni. Egy szakadt farmer, egy szürke pántos felső, majd rá egy kötött kardigán. bementem a fürdőbe. A hajamat kifésültem, majd csak összefogtam, és kontyba kötöttem. Egy sálat tekertem a nyakamra, majd egy kicsi smink, végül pár kiegészítő. Amint ezzel megvoltam csak a tükörbe néztem.

- Jó nap lesz... - mondtam.

Kimentem, aztán felkaptam a táskámat, a telefonomat pedig eltettem a zsebembe. Lementem, és anyu éppen a konyhában sürgött. Odamentem hozzá, egy puszit nyomtam az arcára majd leültem az asztalra.

- Mindek oké? - kérdezte miközben a pirítóst tette le elém.

- Persze! - mosolyogtam rá.

Megreggeliztem, majd az órára néztem, és sietnem kellett. Elköszöntem, majd már siettem is. Ahogy a suli felé vettem az irányt, elég sok lányt meg fiút láttam egyenruhába, és kicsit féltem is.
Amikor oda értem, csak egy mély levegőt vettem majd beléptem a nagy kapukon. Ahogy beléptem pár ember jól meg nézett, de próbáltam evvel nem törődni.

A papíromra néztem, és a magyar termet kezdtem el keresgélni. Hirtelen megszólalt a csengő, de én még mindig kóvályogtam. Majd sikerült bégre meglelnem a termet. Finoman bekopogtam az ajtón.

- Tessék... - szólt ki egy női hang.

Amikor benyitottam, egyszerűen beléptem, majd betettem magam után az ajtót. Az osztályra néztem, és pár lány csak döbbenten nézett rám. Én megnyikkanni sem mertem.

1. fejezet

Itt is az első fejezet. Kérelk midnenkit, hogy komizzon, mert érdekel a véleményetek! :)
Üdv: Clarie! ♥




Újra veled!

      


Az életem nagy része abból állt, hogy a kórházakat jártam. Egész kicsin át kellett élnem azt, amit nem kellett volna. Megéltem már jó pár műtétet, és azt hiszem most már kijelenthetem, hogy egészséges vagyok. Persze a kórházban eltöltött idők is nagyon jók voltak. emlékszem, egyik műtétemnél volt egy fiú is velem a kórteremben. Két évvel volt nálam idősebb, de nagyon jól elvoltunk. Volt egy plüss teknőse, amit nekem adott, azzal a mondattal: "Neked jobban kell mint neked!"

Ez a plüss azóta is megvan, és egyszerűen imádom. A srác azóta már híresség, és nagyon nagy példaképem is, hiszen a betegsége mellett is valóra váltotta azt amit akart. Persze, azóta is próbálom vele felvenni a kapcsolatot, de persze hiába. Észre sem vesz, ami roppant idegesítő tud lenni.

Reggel korán keltem fel. Ma egyedül kell bemennem a kórházba, egy röpke vérvételre. Őszintén szólva utálom... De ha meg akarok előzni, hogy a betegség kiújuljon, akkor muszáj lesz. Elmentem letusoltam, majd csak felöltöztem. Egy kék farmert vettem fel, hozzá pedig egy rövid ujjút, majd egy pulcsit. A kis plüssömet eltettem a válltáskába, majd a pénztárcámat is, a telefonomat pedig a zsebembe tettem. A papírjaimat is gyorsan eltettem, majd már indulásra készen voltam. A plüss mindig nálam van, ha a kórházba megyek. De miért? hát mert mindig abban reménykedem, hogy újra látom őt.

Kiérve bezártam az ajtót, majd csak lenémítottam a telefonomat és a kórház felé mentem. Röpke fél óra múlva már ott is voltam. Amikor beléptem, alig voltak. Egy gyors papírintézés után le akartam ülni mikor megláttam őt. Mosolyogva mentem oda hozzá.

- Szia Liam! - köszöntem neki.

- szia. - köszönt rám mosolyogva.

- Biztos nem emlékszel már rám. Clarie Taylor Miller vagyok! - nyújtottam a kezemet.

Láttam az arcán a döbbenet, majd kezet fogtunk, és ő csak nevetett.

- Ez... - meghökkenve nézett végig rajtam.

Liam mellett egy gyönyörű lány állt, és ha jól tippelek akkor ő Danielle lehetett.

- Nagyon... - kezdtük el egyszerre.

Ő csak intett nekem.

- Nagyon örülök, hogy látlak, és a kis teknőc is!

Előhúztam a táskámból.

- Jesszusom, még megvan? - nevetett, majd visszatettem.  - Nagyon jól nézel ki.

- Hát, már nem vagyok kopasz, és lényegében már semmi bajom sincs! - mosolyogtam.

- De látom azóta vágatva sem nagyon volt! - nevetett.

Igaza volt, ugyanis a hajam majdnem a fenekemig leér, és ha ki lenne egyenesítve még hosszabb lenne.

- És te hogy vagy?

- Köszönöm jól... - mosolygott rám. - Még most is alig hiszem el...

Ezen már csak tényleg nevetni tudtam. Hirtelen mondták a nevemet, így elköszöntem tőle, majd már mentem is.

Hamar végeztek, és úgy döntöttem elmegyek egy kicsit sétálni. Ahogy kiléptem, alig voltak páran. Fél éve annak, hogy végre engem is teljes mértékig iskolába engedtek, és jövő héten már én is egy normális diák leszek majd. Kicsit félek, de majd meglátjuk mi lesz. Aminek viszont nagyon is örültem, hogy egy nagyon de nagyon jó iskolába sikerült felvételt nyernem. English National Ballet School...Ez egy neves tánciskola. Azt hiszem igazán kivételes vagyok, hogy sikerült bejutnom.  A betegségem előtt és a betegségem alatt is rendszeresen próbáltam táncolni.

Egy hipermarketbe mentem be, és úgy döntöttem kicsit körülnézek, és veszek pár dolgot a sulira. Egyből a füzeteket nézegettem, és találtam is párat amik nagyon tetszettek. Miközben nézegetődtem, valaki belém jött.

- Jaj bocsánat... - mondta.

- Semmi baj! - az illetőre néztem, és csak mosolyogtam maikor Danielle arccal találtam szembe magam.

- Szia Clarie! - mondta mosolyogva.

Hirtelen Liam is megjelent, és csak megöleltük egymást.

- Hát te? - kérdezte.

- Jövő héttől végre suliba járhatok! - ujjongtam.

- Na és hová sikerült bekerülnöd?

- Balett suli. - mosolyogtam.

- Én is oda jártam. - közölte Danielle.

Beszélgettünk közben Dani mesélt a suliról, én pedig összeszedtem minden olyan dolgot amire szükségem lesz. Füzetek, ceruza, toll, tolltartó.

- Egyik nap esetleg összefuthatnánk, nagyon megnézném mit tudsz. - mondta.

- Nem tudom... Cipőt kell vennem, mert az enyém két napja tönkrement, és dressem sincs még...

- A cipőt és a dresst elintézem! - mosolygott rám.

Én hálálkodva megöleltem őt, majd telefonszámot cseréltünk, aztán pedig én mentem a pénztár felé, ők pedig folytatták a bevásárlást.

Hatalmas mosollyal az arcomon mentem hazafelé. Alig akartam elhinni ami történt. Liammel találkoztam, Danielle pedig egyszerűen olyan mint Liam, két lábon járó szeretet. Otthon senkit sem találtam. Kicsit furcsálltam ,de nem foglalkoztam evvel, biztos dolgozniuk kell.

Felmentem a szobámba, majd csak elpakoltam mindent. A füzeteimre ráírtam mindnet. A tankönyveket kezdtem el lapozgatni, és roppantul tetszett az egész. Úgy érzem végre az leszek ami mindig is lenni akartam ,egy átlagos diák, egy átlagos iskolában. A teknőst az ágyamra tettem, majd bekapcsoltam a gépemet. Twitterre léptem föl, feltöltöttem egy képet majd írtam is hozzá.

"Azelőtt megismertelek ,mielőtt még a fellépésekre készülhettél volna. @Real_Liam_Payne örülök, hogy újra láttalak, és remélem emlékszel még erre a képre!"

Elküldtem. A képen ketten voltunk rajta, miközben az ágyamon öltünk és játszottunk.

Hamarosan kocsiparkozást hallottam, majd már mentem is le. Anyu jött be szatyrokkal a kezében. Majd apu is bejött. Adtam nekik egy-egy puszit majd elmeséltem nekik, hogy kivel is találkoztam, meg hogy holnapra mik a terveim, majd elmondtam, hogy megvettem a cuccokat, ők pedig ennek csak örülni tudtak.

Késő este mentem csak vissza a szobámba, és néztem fel twitteremre, ahol láttam, hogy Danielle és Liam követnek. Majd Liam kiírása is roppant jól esett!

"Lehet, hogy egy vesével élem az életemet, semmi fájdalom nélkül, de van egy lány aki pici kora óta fájdalmak közt élt. @Clarie_Taylor, én nagyon is örülök, hogy már semmi bajod! Holnap pedig csak ügyesen!"

Ezen nevettem. De inkább kinyomtam a gépet, és nyugovóra tértem.
Reggel a napsütésre keltem fel, és mosolyogva szálltam ki az ágyból. A telefonomra néztem és jött egy üzenetem Danitól, azonnal meg is nyitottam.

"Szia, háromkor találkozzunk!"

Majd utána írt egy címet is, és pedig csak kinyomtam, és az órát néztem, már majdnem dél volt. Egy kicsit sokáig aludtam. De szerintem nem baj. Elmentem tusolni, amivel elég gyorsan megvoltam. Majd csak egy fekete melegítőnadrágot vettem fel, hozzá pedig egy tornacipőt, egy pántos felsőt, és egy pulcsit. Hajamat kifésültem aztán összefogtam. Egy kis táskába tettem el pár holmit, aztán pedig az ágyamra dobtam le.

Lementem, de lent csak egy bontatlan borítékot találtam, a nevemmel ellátva, és a kórházból küldték. Egy pillanatra megremegtem. Ez az első vérvétel azóta, hogy eljöttem. Vajon minden rendben lesz?

Remegő kézzel nyitottam fel a borítékot, és hajtottam ki a lapot...

Sziasztok

A nevem Clarie, és ez a blog, mint sok más hasonló, One Direction témájú. A szereplőket, a másik fülön meglelitek, és rmeélem sokan lesztek majd idővel. Én megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni magamból, és remélem mindneki tetzsését elnyeri majd! Ha valami nem világos kérdezz, nem ahrapok!

Pusszy Clarie! ♥