1. fejezet

Itt is az első fejezet. Kérelk midnenkit, hogy komizzon, mert érdekel a véleményetek! :)
Üdv: Clarie! ♥




Újra veled!

      


Az életem nagy része abból állt, hogy a kórházakat jártam. Egész kicsin át kellett élnem azt, amit nem kellett volna. Megéltem már jó pár műtétet, és azt hiszem most már kijelenthetem, hogy egészséges vagyok. Persze a kórházban eltöltött idők is nagyon jók voltak. emlékszem, egyik műtétemnél volt egy fiú is velem a kórteremben. Két évvel volt nálam idősebb, de nagyon jól elvoltunk. Volt egy plüss teknőse, amit nekem adott, azzal a mondattal: "Neked jobban kell mint neked!"

Ez a plüss azóta is megvan, és egyszerűen imádom. A srác azóta már híresség, és nagyon nagy példaképem is, hiszen a betegsége mellett is valóra váltotta azt amit akart. Persze, azóta is próbálom vele felvenni a kapcsolatot, de persze hiába. Észre sem vesz, ami roppant idegesítő tud lenni.

Reggel korán keltem fel. Ma egyedül kell bemennem a kórházba, egy röpke vérvételre. Őszintén szólva utálom... De ha meg akarok előzni, hogy a betegség kiújuljon, akkor muszáj lesz. Elmentem letusoltam, majd csak felöltöztem. Egy kék farmert vettem fel, hozzá pedig egy rövid ujjút, majd egy pulcsit. A kis plüssömet eltettem a válltáskába, majd a pénztárcámat is, a telefonomat pedig a zsebembe tettem. A papírjaimat is gyorsan eltettem, majd már indulásra készen voltam. A plüss mindig nálam van, ha a kórházba megyek. De miért? hát mert mindig abban reménykedem, hogy újra látom őt.

Kiérve bezártam az ajtót, majd csak lenémítottam a telefonomat és a kórház felé mentem. Röpke fél óra múlva már ott is voltam. Amikor beléptem, alig voltak. Egy gyors papírintézés után le akartam ülni mikor megláttam őt. Mosolyogva mentem oda hozzá.

- Szia Liam! - köszöntem neki.

- szia. - köszönt rám mosolyogva.

- Biztos nem emlékszel már rám. Clarie Taylor Miller vagyok! - nyújtottam a kezemet.

Láttam az arcán a döbbenet, majd kezet fogtunk, és ő csak nevetett.

- Ez... - meghökkenve nézett végig rajtam.

Liam mellett egy gyönyörű lány állt, és ha jól tippelek akkor ő Danielle lehetett.

- Nagyon... - kezdtük el egyszerre.

Ő csak intett nekem.

- Nagyon örülök, hogy látlak, és a kis teknőc is!

Előhúztam a táskámból.

- Jesszusom, még megvan? - nevetett, majd visszatettem.  - Nagyon jól nézel ki.

- Hát, már nem vagyok kopasz, és lényegében már semmi bajom sincs! - mosolyogtam.

- De látom azóta vágatva sem nagyon volt! - nevetett.

Igaza volt, ugyanis a hajam majdnem a fenekemig leér, és ha ki lenne egyenesítve még hosszabb lenne.

- És te hogy vagy?

- Köszönöm jól... - mosolygott rám. - Még most is alig hiszem el...

Ezen már csak tényleg nevetni tudtam. Hirtelen mondták a nevemet, így elköszöntem tőle, majd már mentem is.

Hamar végeztek, és úgy döntöttem elmegyek egy kicsit sétálni. Ahogy kiléptem, alig voltak páran. Fél éve annak, hogy végre engem is teljes mértékig iskolába engedtek, és jövő héten már én is egy normális diák leszek majd. Kicsit félek, de majd meglátjuk mi lesz. Aminek viszont nagyon is örültem, hogy egy nagyon de nagyon jó iskolába sikerült felvételt nyernem. English National Ballet School...Ez egy neves tánciskola. Azt hiszem igazán kivételes vagyok, hogy sikerült bejutnom.  A betegségem előtt és a betegségem alatt is rendszeresen próbáltam táncolni.

Egy hipermarketbe mentem be, és úgy döntöttem kicsit körülnézek, és veszek pár dolgot a sulira. Egyből a füzeteket nézegettem, és találtam is párat amik nagyon tetszettek. Miközben nézegetődtem, valaki belém jött.

- Jaj bocsánat... - mondta.

- Semmi baj! - az illetőre néztem, és csak mosolyogtam maikor Danielle arccal találtam szembe magam.

- Szia Clarie! - mondta mosolyogva.

Hirtelen Liam is megjelent, és csak megöleltük egymást.

- Hát te? - kérdezte.

- Jövő héttől végre suliba járhatok! - ujjongtam.

- Na és hová sikerült bekerülnöd?

- Balett suli. - mosolyogtam.

- Én is oda jártam. - közölte Danielle.

Beszélgettünk közben Dani mesélt a suliról, én pedig összeszedtem minden olyan dolgot amire szükségem lesz. Füzetek, ceruza, toll, tolltartó.

- Egyik nap esetleg összefuthatnánk, nagyon megnézném mit tudsz. - mondta.

- Nem tudom... Cipőt kell vennem, mert az enyém két napja tönkrement, és dressem sincs még...

- A cipőt és a dresst elintézem! - mosolygott rám.

Én hálálkodva megöleltem őt, majd telefonszámot cseréltünk, aztán pedig én mentem a pénztár felé, ők pedig folytatták a bevásárlást.

Hatalmas mosollyal az arcomon mentem hazafelé. Alig akartam elhinni ami történt. Liammel találkoztam, Danielle pedig egyszerűen olyan mint Liam, két lábon járó szeretet. Otthon senkit sem találtam. Kicsit furcsálltam ,de nem foglalkoztam evvel, biztos dolgozniuk kell.

Felmentem a szobámba, majd csak elpakoltam mindent. A füzeteimre ráírtam mindnet. A tankönyveket kezdtem el lapozgatni, és roppantul tetszett az egész. Úgy érzem végre az leszek ami mindig is lenni akartam ,egy átlagos diák, egy átlagos iskolában. A teknőst az ágyamra tettem, majd bekapcsoltam a gépemet. Twitterre léptem föl, feltöltöttem egy képet majd írtam is hozzá.

"Azelőtt megismertelek ,mielőtt még a fellépésekre készülhettél volna. @Real_Liam_Payne örülök, hogy újra láttalak, és remélem emlékszel még erre a képre!"

Elküldtem. A képen ketten voltunk rajta, miközben az ágyamon öltünk és játszottunk.

Hamarosan kocsiparkozást hallottam, majd már mentem is le. Anyu jött be szatyrokkal a kezében. Majd apu is bejött. Adtam nekik egy-egy puszit majd elmeséltem nekik, hogy kivel is találkoztam, meg hogy holnapra mik a terveim, majd elmondtam, hogy megvettem a cuccokat, ők pedig ennek csak örülni tudtak.

Késő este mentem csak vissza a szobámba, és néztem fel twitteremre, ahol láttam, hogy Danielle és Liam követnek. Majd Liam kiírása is roppant jól esett!

"Lehet, hogy egy vesével élem az életemet, semmi fájdalom nélkül, de van egy lány aki pici kora óta fájdalmak közt élt. @Clarie_Taylor, én nagyon is örülök, hogy már semmi bajod! Holnap pedig csak ügyesen!"

Ezen nevettem. De inkább kinyomtam a gépet, és nyugovóra tértem.
Reggel a napsütésre keltem fel, és mosolyogva szálltam ki az ágyból. A telefonomra néztem és jött egy üzenetem Danitól, azonnal meg is nyitottam.

"Szia, háromkor találkozzunk!"

Majd utána írt egy címet is, és pedig csak kinyomtam, és az órát néztem, már majdnem dél volt. Egy kicsit sokáig aludtam. De szerintem nem baj. Elmentem tusolni, amivel elég gyorsan megvoltam. Majd csak egy fekete melegítőnadrágot vettem fel, hozzá pedig egy tornacipőt, egy pántos felsőt, és egy pulcsit. Hajamat kifésültem aztán összefogtam. Egy kis táskába tettem el pár holmit, aztán pedig az ágyamra dobtam le.

Lementem, de lent csak egy bontatlan borítékot találtam, a nevemmel ellátva, és a kórházból küldték. Egy pillanatra megremegtem. Ez az első vérvétel azóta, hogy eljöttem. Vajon minden rendben lesz?

Remegő kézzel nyitottam fel a borítékot, és hajtottam ki a lapot...