2012. augusztus 24., péntek

4. fejezet


Köszönöm a három kommentet! nagyon jól esett!!! 

Trixi: Köszönöm! :) 
Lena: Megtudod ha elolvasod. Amúgy köszönöm! :) 
Rebii: Ez nagyon aranyos tőled! :) 




Fájdalom adta élmény! 



/Liam/

Ott fettrengett a földön és a plüsst szorongatta, közben pedig a hasát fogta. Odamentem és felsegítettem őt.
- Azt hittem közelebb van... - mondta.
Én csak mosolyogtam rajta.
- Nagyon fáj? - fogtam meg a hasát.
- Egy picit! - mondta.
Niall is odajött, és csak nevetett Clarien, aki elpirulva hajtotta le a fejét. Ő tovább fogta a plüsst, majd csak mind a hárman elindultunk lefelé. Lent a srácok már kíváncsian várták, hogy bemutassam nekik.
- Srácok ő itt Clarie! - mondtam.
Clarie félénken intett feléjük. A srácok egyesével megölelték őket. Viszont ami egyből feltűnt nekem, hogy Harry valahogy másmilyen volt. Lenyugodott... Vagy Louis beléverte az életet vagy nem tudom. Clarie leült egyedül a fotelbe és felhúzta magához a lábait. Benyomtuk a tvt de nem hagyott nyugodni, hogy még mindig  a hasát fogja.
- Hozzak fájdalom csillapítót? - kérdeztem.
- Igen... - mondta.
Hangjából lerítt, hogy nagyon fáj neki.



/Clarie szemszöge/

Iszonyatosan fájt, ezt le sem tudnám tagadni. És pont arra a helyre estem ahol megműtöttek. 
- Gyere ide! - mosolygott Harry.
Én nemmel feleltem és lehajtottam a fejemet.
- Ez fájt... - mondta vicces hangon.
Hamarosan Liam is befutott, egy pohár vízzel és gyógyszerrel. Elvettem tőle, majd csak bevettem, és megittam a vizet is.
- Megnézhetem? - mutatott a hasamra Liam.
Kicsi koromban is mindig kérkedtem a vágásokkal, mert azt hittem, hogy ezzel erősnek mutatkozom mások előtt. De ezt Liam is tudja, mert neki mindig megmutattam a sebeket. Felálltam majd csak egy kicsit felhúztam a pólómat.
- Áucs! - mondta Niall.
- Nem fáj! - mosolyogtam.
Liam végighúzta rajt az ujjait.
- Egy kicsit be van duzzadva, remélem semmi baj nem lesz! - mondta.
Lehúztam a felsőmet. Visszaültem, és csak Harryt néztem. Fogalma sincs mi ez amit érzek, de nagyon helyes. Mondjuk ezt eddig is tudtam. Ekkor hirtelen a Momnets refrénje harsant fel. Ez a telefonom, de hol van. Kicsit elszégyelltem magamat,t majd Liam átnyújtotta a telefonomat. Amint megnéztem, ismeretlen szám állt rajta.
- Itt Clarie. - szóltam bele.
- Szia, én Mrs. Meyer vagyok, az osztályfőnök! - hallottam meg a mosolygós hangos.
- Ohh, jó napot! - mondtam.
- Remélem már jól vagy! Csak azért hívtalak mert lenne egy osztálykirándulás, és Liza megkért, hogy szóljak erről neked is!
- Ez nagyon kedves! És hová mennénk? - kérdeztem.
- A tervek szerint Párizs a cél... - mondta.
- Párizs? - kezdtem el ujjongani. - Igen mennék!
- Akkor jó. Csak elég ha költő pénzt hozol, a pénzügyi dolgokat már lerendeztük! Anyukáddal is beszéltem, és ő elengedett.
Elköszöntem majd csak letettem.
- Párizsba megyeeek! - kezdtem el sikoltozni mint egy örült.
Mindenki csak nevetett rajtam, de elmondtam nekik, hogy ki hívott, és hogy miért.
A délután nagy részét a srácokkal töltöttem és egész jól sikerült felengednem ahhoz képest, hogy rajongójuk vagyok és nem mellesleg öt fiú vett körül. Harryvel nem sokat beszéltem, mert csak szócsatákba keveredtünk. Louis volt az egyetlen akivel teljes mértékig összhangban voltam, Niallel pedig csak a kaja volt a kapocs. Én szerencsére nem eszek annyit mint ő, viszont az ízlés az megvolt. Zayn... Hát a nagy macsó nálam is bepróbálkozott, de csak nevettünk végig. Liam pedig... folyamatosan óvott. Úgy vigyázott rám mint a bátyám lenne, és ez nagyon is tetszett.
Estefelé, már pizsiben szaladgáltam Lousal a házban. Én egy fekete pántos felsőben ,és egy fehér rövidnadrágban voltam. Louis ellopta az n kis füzetemet, amit nem szeretem ha elvesznek tőlem. Lényegében a füzetben az életem van. Ide írtam le a betegségem alatti napokat. Most pedig az utolsó oldalt írtam volna bele, ha ő hagyja. Amikor sikerült tőle elvennem a füzetemet, csak kidugtam rá a nyelvemet, majd fogtam egy pokrócot és kiültem a teraszra. betakartam magam, majd csak a füzetet kinyitottam, és olvastam magamnak a sorokat.
- Nem fázol?
Teljesen összerezzentem. Harryre néztem.
- Nem vitatkozni jöttem! - nevetett.
Leült mellém a hintaszékbe. Én fogtam a pokrócot, és mivel úgy is olyan nagy volt, betakartam vele magunkat.
- Köszi! - mosolygott. - Miért félted?
Én felsóhajtottam.
- Ebben van benne az életem, a kórházban átélt mindennapjaim! - mondtam.
- Nem lenne nagy baj, ha azt kérem, olvass fel belőle...
 Ellenkezni akartam, de a szívem azt súgta, benne bízhatok. Kinyitottam a füzetet, majd csak olvasni kezdtem.
- Pár nap telt el a műtét óta. Nagyon is fáj a seb, de az orvosok szerint pár év elteltével már nyoma sem lesz majd. Én ebben kételkedek, de legyen nekik igazuk. Anyuék nem jöttek be, dolgozniuk kell. De ami a pozitívum a mai napba, hogy ma One Direction koncertet néztem. Az egyik nővér hozta nekem ajándékba a Dvdt. És azt hiszem ma láttam Liamet is.
Befejeztem az olvasást.
- Ez aranyos! - mondta mosolyogva.
Rá néztem, de csak egymás szemébe néztünk. Ő hirtelen megköszörülte a torkát, amire én elfordítottam róla a fejemet.
- Egy hete tart a kemó... - kezdtem bele egy régebbibe. - Utálom ezt az egészet. Fáj mindenem, egész nap csak sírok, és legszívesebben aludnék. Liam esténként mesét olvas nekem, és a teknőcével alszom. Azt hiszem ez nagyon is jól esik nekem. valamelyik nap pedig énekeltünk, és a nővérek voltak a közönség. Kint is voltunk. De az annyira nem volt érdekes dolog.
Becsuktam a füzetet. Éreztem ahogy Harry átölel. Közelebb húzódtam hozzá.
- Liam is nagyon szeret téged! - suttogta, majd csak azt éreztem, hogy egy puszit nyom a fejemre.
- Jó végre, hogy nem marjuk egymást! - nevettem egy picit.
Ezen ő is nevetett, majd láttuk, hogy Niall jön kifelé, így azonnal eltávolodtam tőle. Niall kijött, de csak a pofáját tömte.
- Én is eszek valamit!
Felálltam majd egyből bementem, egyenesen a konyhába. Csináltam magamnak egy szendvicset majd felmentem. 

3 megjegyzés:

  1. Wííí tök jó lett.:ĐĐ Nagyoon tetszik és Páriiiisz*-* aww.:$$ Mááár nagyon várom hogy mi lesz belőle.:Đ♥

    VálaszTörlés
  2. Szia! Most találtam rá a blogra, gyorsan elolvastam a fejezeteket, és meg kell mondjam, nagyon tetszett! Imádom, ahogyan írsz! Sajnálom Clarie-t, hogy kórházban "élt" ste 16 éves koráig..:|
    Liam írtó cuki, hogy ennyire vigyáz rá. Na most..Harry-vel fog majd összejönni? Nagyon kíváncsi vagyok rá! Siess a következővel kérlek, nagyom imádom!:)
    Puszi, Niki♥

    VálaszTörlés