3. fejezet

Nagyon szépen köszönöm az öt kommentet! :) 

Trixi: Köszönöm! :) 
Diia T.: Köszi! 
Dórucika: Jó hallani, hogy ennyire szereted Liamet! :D Igen jó felé kapizsgálsz! 
Lena: Köszönöm! 
FantasyGirl: Őszintén elmondom... Annyira de annyira örültem mikor olvastam a soraidat! Nagyon de nagyon jól esett, és örülök, hogy tetszik! :) 



Rossz kezdés, szép befejezés!

Az osztályra néztem, és pár lány csak döbbenten nézett rám. Én megnyikkanni sem mertem.

- Szia, te vagy Clarie, igaz? - kérdezte a tanárnő.

- Igen én! - fordultam felé.

- Srácok, ő itt az új osztálytársatok, Clarie Taylor Miller! - mutatott be a tanár. - Ülj le...

Én végig néztem az osztályon. Láttam pár lányt akik mosolyogva mutattak, hogy menjek oda, de én nem akartam. Végignéztem az osztályon, majd hátul megpillantottam egy lányt, akit azonnal fel is ismertem. Ezt a lányt láttam tegnap a mosdóban, aki éppen takarított. Fogtam magam és elindultam oda hozzá.

- Leülhetek? - kérdeztem tőle.

Ő csendben bólintott, majd kissé összehúzta magát. Én leültem mellé, elővettem a cuccaimat majd csak figyeltem amit a tanár mondott.

- Miért pont ide ültél? - suttogta a mellettem ülő lány.

- Téged láttalak tegnap, és nagyon is kedvesnek tűnsz... - suttogtam.

- Liza vagyok... - mondta mosolyogva.

Én is mosolyogtam rá, majd csak figyeltünk az órára. Elég lassan telt el az idő, de amikor megszólalt a csengő, boldogan pakoltam el a cuccokat. Liza megvárt, aminek nagyon is örültem. Ahogy kiléptünk a teremből, nem szólt semmit és én sem. Majd amikor a termek mentünk el mindnet elmondott merre találok. Én csak csendben hallgattam őt.

A nap utolsó órája osztályfőnöki. Ennek nagyon is tudok örülni. Amint kezdetét vette az óra, egy nagyon fiatalos nő jött be.

- Mint tudjátok, ma Clarie is velünk volt... - mutatott rám a nő. - Gyere ki egy kicsit!

Vettem egy mély levegőt majd kisétáltam, és szembe fordultam az osztállyal.

- Mutatkozz be és mondj magadról néhány szót.

- Clarie Taylor Miller vagyok, 16 éves. Szenvedélyem a tánc, ami egyértelmű, és ez mellett gitározom és zongorázom is. - mondtam.

- Ezelőtt melyik iskolába jártál? - kérdezte.

- Semelyikbe... - mondtam lehajtott fejjel.

Láttam pár lányt akik kinevettek.

- Elfogyott a szülők pénze... - röhögött az egyik.

Az én szemeimet könnyek lepték el.

- Miranda, fejezd be! - kiabált rá a tanár.

- Öt éves korom óta a kórházban életem... - mondtam egyszerűen. - Elmehetek? - néztem a tanárra.

Szemeim könnyesek voltak.

Ő csak bólogatott. Felkaptam a táskámat, majd egyszerűen csak eljöttem onnan. Egyenesen kifelé mentem. Elővettem a zsebemből a telefonomat. Liam számát kerestem meg, majd egyből fel is hívtam őt.

- Clarie... szia... - szólt bele.

- Liam... - szipogtam. - Ráérsz?

- Igen, minden oké?

Elmondtam neki, hogy ha lehet hamar találkozni szeretnék vele. Megadott egy címet, majd csak letettük én pedig már mentem is. Fogtam magamnak egy taxit majd a címre vitt, ott fizettem, aztán pedig egyenesen befelé mentem.

Kopogtam, de senki sem válaszolt, így benyitottam az ajtón. Amikor beléptem, Liamet láttam meg először. Betettem az ajtót majd egyenesen odafutottam és megöleltem őt. Könnyeim újra csak utat törtek.

- Clarie sss.. - nyugtatott Liam és a hátamat simogatta.

Percekig csak álltunk és öleltettük egymást.

- Jól vagy? - hallottam meg egy hangot.

Elengedtem Liamet és letöröltem a könnyeimet. Az illetőre néztem aki nem más volt mint Niall.

- Á, a dalos pacsirtám! - nevetett.

Ezen én is csak mosolyogtam. Liam nem szólt semmit sem, csak elindultunk az emeletre.

/Liam Payne szemszöge/

Ahogy öleltem a kicsi Clariet, újra úgy éreztem, meg kell tennem azt amit meg kell. Vigyáznom kell rá. Bár ő nem tudja, de én folyamatosan figyeltem őt, és ott voltam vele mikor aludt, a műtétek után, mikor még aludt. Nagyon szeretem őt, szinte a kishúgomnak tekintem. Daninak is rengeteget meséltem róla, és annyira örült maikor végre találkoztunk.

Felmentünk a szobámba, majd leült az ágyra. Én leültem elé.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- A suli... Mesélni kellett magamról, majd  mikor kiderült, hogy eddig nem jártam suliba, az egyik lány elkezdett kigúnyolni, hogy elfogyott a szüleim pénze, és ezért kell iskolába járnom.

Láttam ahogy a szemeit ellepik a könnyek. A szülei neki a mindenei és nagyon nehezen viseli ha bántják. Ezt megtanultam. Emlékszem egyszer a kórházban valaki megszólta a szüleit és ő nagyon keményen nekiment annak a személynek.

- Ne is hallgass rájuk! - mosolyogtam rá. - Nem érdemlik meg, inkább azokkal foglalkozz akik megérdemlik!

Ő csak bólintott. Majd kicsit jobban körülnézett a szobába és egy nagyot ásított.

- Aludj csak! - mosolyogtam rá.

Ő letette a telefonját az asztalra ,majd bebújt a takaró alá, és egy pillanat múlva már aludt is. Én elvettem a telefonját, majd csak elhúztam a függönyt, és kijöttem. Elindultam lefelé a lépcsőn, és közben az anyát kezdtem el felhívni.

- Clarie minden oké?- szólt bele.

- Jó napot. Liam Payne vagyok.

Bementem a konyhába, a fiúk pedig csak figyeltek.

- Liam, jó hallani a hangod. Clarie?

- Jól van, éppen most aludt el. Esetleg nem lenne baj ha itt maradna? - kérdeztem.

- Nem, de szerintem a gyógyszerére szüksége lesz.

- Azonnal megyek is! - mondtam határozottan.

Letettem, majd zsebre vágtam a telefont és már mentem is.

Clarie anyukája mosolyogva adta át a cuccait, majd csak megölelt de én már siettem is vissza.

Amikor visszaértem, a fiúk még mindig nem értettek semmit sem. Dani közben üzent is, hogy ma nem tud átjönni. Egy szó nélkül felmentem, és Clarie még mélyen aludt. Letettem a cuccokat, majd csendben visszamentem a nappaliba.

- Mégis ki ez a csaj? - kérdezte Louis.

- Clarie... És egy gyerekkori jó barátom. - mosolyogtam.

- A kis dalos pacsirta! - mosolygott Niall.

Én csak kérdőn néztem rá.

- Jaj tudod te. Meséltem ,hogy egy lány énekelt bent a teremben... 

- Ő volt? - döbbentem le.

Ő csak teli szájjal bólogatott. Én kicsit ledöbbentem ezen. Majd csak egy puffanást hallottunk fentről, én pedig majdnem szívrohamot kaptam. Niallel egyszerre álltunk fel és kezdtünk el rohanni az emeletre. Amikor benyitottam az ajtón, arcomra egy hatalmas mosoly kúszott.